Egykor beleszállt egy ajtóba, most az MU agytrösztje

BL DÖNTŐ: TOTTENHAM - LIVERPOOL, ELŐZETES

Vajon mit várhatunk az angol házidöntőtől? Európa idei két legjobb csapata hosszú-hosszú útja a fináléig.

fotó: telegraph.co.uk

TOTTENHAM

Ők már régóta megérdemelték. Pochettinoval  2014 óta hihetetlen ütemben fejlődött a Hotspur, remek fiatal csapatot épített ki. A hosszútávú projekt még mindig tart, de már egyre közelebb van az, hogy összeérjen a gárda. 

Az első években még gyengélkedtek a nemzetközi porondon, még a tapasztalatlanok közé tartoztak. Valahol viszont el kell kezdeni és az Észak-londoniak a start után, remekül folytatták, a győzelmek, a jó játékosok, az érmek, a szórakoztató játék mind meg volt, csak egy valami nem: a trófea. 

Amelyet számtalanszor lett volna esélyük elhódítani. Kezdjük az angol első osztállyal. 2016/17-ben egy hajszállal maradtak le a Chelsea mögött az aranyról; 2017/18-ban is találni olyan időszakokat, amelyekben előzni tudtak volna a manchesteriekkel szemben. Vagy a tavalyi BL-ben, ellenfél a Juve, az angolok játéka pazar és végig uralják a meccset, de a végén mégsem ők győznek. 

Ez alól a hazai kupák sem kivételek. Egyszerűen mindig ott álltak az óriási lehetőség kapujában, egy mérföldkő előtt, azonban soha nem jött össze nekik, nem tudták kihasználni. Megtörtént olyan, hogy épp a Fortuna nem volt Alliék oldalán, - pedig a felfogás, a küzdés pedig teljesen rendben volt és mégis borzasztóan, szinte fájóan szerencsétlenek voltak.

 Aztán a mellet sem lehet szó nélkül elmenni, amikor minden rivális botladozik és pontosan abban a pillanatban következik be, egy Sánchez elcsúszás, esetleg egy Lloris rövidzárlat. Igazán sokat szenvedtek, végre eljött az a bizonyos áttörés. Mauricio tizenegye híresen szeret szívroham-okozó találkozókat véghez vinni, ilyen titulust kapott a Bajnokok Ligája menetelésük, amely minden Spurs fannak egy életre szóló kalandot jelentett, a csapatról nem is beszélve.

Az a bizonyos szívroham (fotó: facebook.com)

LIVERPOOL

A Liverpool is hasonló hosszútávú munkálatokba fogott, a Jürgen Klopp érában, sztárigazolásokkal megbolondítva. Az eredmény itt is elismerésre méltó. Nehéz első méterekben itt sem volt hiány, Kloppnak időbe tellett át hozni a filozófiáját. 

Mára már méltó ellenfele bármely csapatnak a merseysidei gárda, nagy gratulációt érdemel, az aki el tudja hozni a 3 pontot az Anfieldről. Salahék bebizonyították, könyörtelen letámadással és gyors ambiciózus tinikkel egész Európát ketté lehet verni. Az ő meccseik sem nyugtató hatásúak, folytonos a pörgés, s mint a hiperaktív kutyák, úgy rohangálnak a pályán, öröm nézni. 

Az edző személye is hihetetlen, még a sokat padozó játékosokból is ki tudja hoznia a maximumot, lásd: Divock Origi, a tehetségek fölkarolásában sem utolsó. Andrew Robertson  a gyengén teljesítő és kieső Hull Cityből érkezett a vörösökhöz. Mindez hatalmas fejlődést hozott az ő játékában, Morenot kiszorította a kezdőből. 

Adódtak oly napok, hogy nem focizták le ellenfelüket, gyengén teljesítettek, aztán mégis okosan behúzták és hozták a kötelezőt. 

A Kiegyensúlyozottság erényeik közé tartozott ezen évben, mint ahogy az ellenfél lesöprése: a Citynek, a Unitednak sem volt sok köze a harchoz, a Barca valósággal darabjaira hullott ellenük. Az Anfield mindig tele van, nem úgy mint az utóbbi évek vitrinjei, PL-t még nem nyertek, azért egy BL-t behúztak, egy elképesztő vissza jövetellel.

Abban minden bizonnyal még a Liverpoolt nem kedvelők is egyetértenek, hogy járna már nekik egy serleg. A Liverpool menetelése nem számít akkora eredménynek mint riválisuké, esélyesebbek a végső győzelemre.

ÖSSZEGZÉS

Bárki is nyerjen Madridban, 2 dolog biztos: a remek hangulat és az, hogy a Futball Istenei büszkék lehetnek a döntősökre.