A Napoli immáron 4 éve folyamatosan centikkel marad alul a Juventusszal szemben az aranyéremért vívott harcban, ami rengeteg idő, de még mindig nekik van a legnagyobb esélyük feltartóztatni a Zebrákat. Elég kalandos történet elé nézünk, nézzük tehát, hogyan jöhet össze az a Serie A-elsőség!
Az olasz Barcelona
A nápolyi klub eddig két alkalommal emelhette magasba az olasz bajnokság serlegét. Jelenleg a harmadik trófeájáért küzd a Napoli, de Maurizio Sarri nélkül inkább csak simán az európai kupaporond lehetne a cél, az edző fektette le azokat az alapokat, amelyekkel tényleg szintet tudott lépni az együttes. 2015. júniusában nevezték ki posztjára és egyből olyan szemkápráztató támadó játékot honosított meg a Napoli-nál, hogy arra nincsenek szavak. A stratégia nagy professzora, akár egy olasz Guardiola. A különleges rendszere még saját elnevezést is kapott: Sarriball. Ez a nagyon intenzív (le)támadó foci illetve a tiki-taka egylete. A 4-3-3-ban rálelt a mester a tökéletes felállásra, amivel hatékonyan be tudta szorítani csapata bármelyik ellenfelét. Jó pár alkalommal megesett, hogy kiütéses sikert aratott a Sarri-gépezet az edző irányítása alatt. Csakhogy természetesen az állandó loholást nem lehet bírni minden meccsen, az idény végére - volt, hogy hamarabb is - lefulladt a gárda és rengetegszer ott ment el a bajnoki cím. A gyönyörű foci rajongóinak persze maga volt a 90 perc mennyország minden meccs, amit a Kék-fehérek játszottak - bizonyára a csapat fanatikusainak sem lehetett rossz látvány -, de nem tudtak kiegyensúlyozottak maradni. Ám mégis a Napoli a legharcképesebb csapat a Juventus után, mivelhogy a két milánói csapat, a Milan és az Inter a nagy költekezések ellenére is bukdácsol, az AS Roma tervei szintén sorra dőlnek össze, míg a Lazioval már hosszú ideje nem kell komolyabban számolni.
Továbbá az is jól szemlélteti, hogy a most Carlo Ancelotti által vezetett csapat igenis kemény falat, hogy még egy ennyire erős Juvé-val is ringbe tud szállni, ráadásul 4 éve ott található a klub emblémája a top 3-ban, és 2018-ban házi rekordot jelentő 91 pontot markoltak föl. Egyre mászták a szinteket, amire fölfigyelt a Chelsea, az angolok Sarrit és Jorginho-t is elhappolták - ez a kirándulás nem lett semelyik fél hasznára azonban ez már teljesen más tészta.
Ancelotti lesz-e a sikerkovács?
Carlo Ancelotti nem túl sikeres időt töltött a Bayern München kispadján 2017 őszén, olyannyira nem, hogy végül a bajorokat Jupp Heynckessnek kellett kihúznia a gödörből. A 60 esztendős edző többek közt a Parmanál, a Milannál és a Juventusnál is vállalt edzői feladatokat, aztán 2018 nyarán visszatért szülőföldjére, amikor elfogadta a Nápoly ajánlatát.
Érkezésével egyáltalán nem gyengültek a kékek, kapusposztra Ospina, a veterán Karnezis és a tehetséges Alex Meret érkezett, de Amin Younesről sem lehet megfeledkezni, ha komolyabb igazolásokról van szó, a német szélső ingyen csatlakozott hozzájuk az Ajaxból. Fabián Ruizt vásárolták meg a Kékek a számtalan világklasszis klub elől, egyébként mára már a támadások alapköve és kihagyhatatlan kulcsember. Rajta kívűl Kévin Malcuit írt alá a Lille-ből 12 millióért.
Az a tűz, ami jellemezte az alakulatot a Sarri-érábban egyáltalán nem égett ki, Ancelottival ugyancsak szerette kézben tartani az ellenfelét és a pályán történő eseményeket az SSC, és azzal hogy átáltak az olasz által preferált 4-4-2-re, a gárda játéka nagy sebességbeli változáson ment keresztül: a felfogás és a szellem megmaradt, Ancelotti csupán megfűszerezte azzal, hogy elhagyta sok kicsi passzt, helyette inkább a széleken megnyíló hatalmas területeket próbálják hasznosítani labdarúgói.
Azok a fránya azebrák
Ismét jó előjelekkel vágott neki a nápolyi alakulat a pontvadászatoknak a 2018-19-es kiírásban, a Bajnokok Ligájában sikerült a halálcsoportba bekerülni, ennek ellenére megtréfálta a remekül futballozó Ancelotti-féle tizenegy a PSG-t és Liverpoolt is, de a végén rosszul jött ki a lépés az olaszok számára, így maradt az Európa Liga, ahol csak az Arsenal állította meg nagy csatában a kétszeres olasz bajnokot. A Serie A-ban sem kedvezett a sorsolás Insignének és társainak, az első négy meccsüket a Lazio-val, a Milannal, a Sampdoriával és végül a Fiorentinával vívták. Végülis egy híján az összes meccsen 3 pontot gyűjtöttek, kivéve a kijózanító három-nullás zakót a Sampdoria otthonában. Kötelező feladatként következett az újonc Parma és a Torino, mindkettejük kapusa háromszor szedte ki a lasztit a kapujából, sima győzelmeket aratott Ancelotti csapata. És elérkezett a meccs napja, amire minden Napoli-drukker várt...
2018. szeptember 29., Juventus Stadion
Elképesztő motiváltsággal és elánnal lépett ki a gyepre az aranyérem várományosa a Juventus Arénájában. Ennek megfelőlen kezdett a vendég csapat, a kezdeményezést egyből megragadta a Napoli: a Dries Mertens rúgott be egy a végletekig kijátszott akciót a 10. percben. Nápoly büszkesége robotolt tovább, ám az egyenlítést nem sikerült megakadályozni, így a szünetben ikszre álltak a felek, még nem volt veszve semmi. Nem úgy, mint a 49. minutumban, akkor Mandzukic megfejelte második gólját. Aztán Mário Rui kiállítása megpecsételte csapata sorsát, bár utána egy-két alkalommal egalizálhatott volna a Napoli, a legnagyobb lehetőség Callejón lövésében volt. Bonucci belőtte a Juve harmadik találatát, tehát összességében nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Ancelotti megálmodta. A vége: 3-1.
Ezt követte egy 10 meccses veretlenségi széria, úgy, hogy ekkor játszottak az AS Romával és a meglepetés csapat Atalantával is. Legközelebb a 18. fordulóban az Inter verte meg a gárdát a San Siroban, ami valljuk be nem szégyenteljes, tekintve, hogy csak egy találat volt a különbség. A hátralévő bajnokikon szintén meggyőzőnek bizonyult a taktika, de a további 4 vereség is soknak bizonyult az ellenálhatatlan Juventushoz képest. A torinóiak összesen kaptak ki négyszer a bajnoki küzdelmeket tekintve és megdöbbentően kevés döntetlent játszottak. Valamint még annyi különbség volt megfigyelhető, hogy a Napoli papíron még azért nem olyan erős, mint riválisa. Mindez számokban csupán 11(!) pontnyi diferenciát jelentett, ami nagyon szép eredmény kék részről, de közel sem annyira, mint amennyire egy aranyérem.
Azonban ez sem szegte kedvét az együttesnek, idén újra megpróbálja a társaság. Kezdésnek jól erősítettek: Konstantinos Manolas még magasabb szintre tolhatja a védelmet, Hirving Lozano is nagy fegyver lehet, ő a még több gyorsaságért és a kreativitásért fog majd felelni. Egy szép nap Eljif Elmas - a macedón középpályás Fenerbache csapatától érkezett - a Partenopei (a Napoli beceneve) tengelyének drágaköve lehet, ha beváltja a hozzá fűzött ígéreteket. Giovanni Di Lorenzo személyében egy feltörekvő hazai védő jött a klubhoz, akárcsak a nagy öreg, Fernando Llorente, aki befejelte 2019-ben a Spurst a BL-elődöntőbe.
Új szezon, régi cél
Egyből két thrillerrel kezdte az új idényt a nápoly: a Fiorentina 4-3 legyőzése nagyon durva volt, egy héttel később (már a második fordulóban) összetalálkozott a Juventusszal, akkor ugyanilyen arányban kapott ki az egyesület. Az a parti 90 percben összefoglalta a Napoli elmúlt 4-5 évét: 3 gólt beszedett Meret, már mindenki temette a vendégeket, de visszahozták, mind a három gólt valamelyik új játékosuk szerezte. És akkor jött a 92. perc, ekkor Koulibaly mentés közben a saját kapujába jutatta a labdát, így hiába álltak fel a padlóról a végén kikaptak. Ez most nem centiken, nem milimétereken, hanem mikrométereken múlott, a Juventus újra diadalmaskodott az ezüstérmes felett. A Napoli szerencsétlensége tovább tart, pedig iszonyatosan rászolgált az egész klub egy Serie A- vagy egy BL/EL-aranyra. Talán már a Juventus-szurkolók szerint is megérdemelnék az olasz első osztály serlegét.
 |
| Fotó: sscnapoli.it |
Az olasz Barcelona
A nápolyi klub eddig két alkalommal emelhette magasba az olasz bajnokság serlegét. Jelenleg a harmadik trófeájáért küzd a Napoli, de Maurizio Sarri nélkül inkább csak simán az európai kupaporond lehetne a cél, az edző fektette le azokat az alapokat, amelyekkel tényleg szintet tudott lépni az együttes. 2015. júniusában nevezték ki posztjára és egyből olyan szemkápráztató támadó játékot honosított meg a Napoli-nál, hogy arra nincsenek szavak. A stratégia nagy professzora, akár egy olasz Guardiola. A különleges rendszere még saját elnevezést is kapott: Sarriball. Ez a nagyon intenzív (le)támadó foci illetve a tiki-taka egylete. A 4-3-3-ban rálelt a mester a tökéletes felállásra, amivel hatékonyan be tudta szorítani csapata bármelyik ellenfelét. Jó pár alkalommal megesett, hogy kiütéses sikert aratott a Sarri-gépezet az edző irányítása alatt. Csakhogy természetesen az állandó loholást nem lehet bírni minden meccsen, az idény végére - volt, hogy hamarabb is - lefulladt a gárda és rengetegszer ott ment el a bajnoki cím. A gyönyörű foci rajongóinak persze maga volt a 90 perc mennyország minden meccs, amit a Kék-fehérek játszottak - bizonyára a csapat fanatikusainak sem lehetett rossz látvány -, de nem tudtak kiegyensúlyozottak maradni. Ám mégis a Napoli a legharcképesebb csapat a Juventus után, mivelhogy a két milánói csapat, a Milan és az Inter a nagy költekezések ellenére is bukdácsol, az AS Roma tervei szintén sorra dőlnek össze, míg a Lazioval már hosszú ideje nem kell komolyabban számolni.
Továbbá az is jól szemlélteti, hogy a most Carlo Ancelotti által vezetett csapat igenis kemény falat, hogy még egy ennyire erős Juvé-val is ringbe tud szállni, ráadásul 4 éve ott található a klub emblémája a top 3-ban, és 2018-ban házi rekordot jelentő 91 pontot markoltak föl. Egyre mászták a szinteket, amire fölfigyelt a Chelsea, az angolok Sarrit és Jorginho-t is elhappolták - ez a kirándulás nem lett semelyik fél hasznára azonban ez már teljesen más tészta.
Ancelotti lesz-e a sikerkovács?
Carlo Ancelotti nem túl sikeres időt töltött a Bayern München kispadján 2017 őszén, olyannyira nem, hogy végül a bajorokat Jupp Heynckessnek kellett kihúznia a gödörből. A 60 esztendős edző többek közt a Parmanál, a Milannál és a Juventusnál is vállalt edzői feladatokat, aztán 2018 nyarán visszatért szülőföldjére, amikor elfogadta a Nápoly ajánlatát.
Érkezésével egyáltalán nem gyengültek a kékek, kapusposztra Ospina, a veterán Karnezis és a tehetséges Alex Meret érkezett, de Amin Younesről sem lehet megfeledkezni, ha komolyabb igazolásokról van szó, a német szélső ingyen csatlakozott hozzájuk az Ajaxból. Fabián Ruizt vásárolták meg a Kékek a számtalan világklasszis klub elől, egyébként mára már a támadások alapköve és kihagyhatatlan kulcsember. Rajta kívűl Kévin Malcuit írt alá a Lille-ből 12 millióért.
Az a tűz, ami jellemezte az alakulatot a Sarri-érábban egyáltalán nem égett ki, Ancelottival ugyancsak szerette kézben tartani az ellenfelét és a pályán történő eseményeket az SSC, és azzal hogy átáltak az olasz által preferált 4-4-2-re, a gárda játéka nagy sebességbeli változáson ment keresztül: a felfogás és a szellem megmaradt, Ancelotti csupán megfűszerezte azzal, hogy elhagyta sok kicsi passzt, helyette inkább a széleken megnyíló hatalmas területeket próbálják hasznosítani labdarúgói.
Azok a fránya azebrák
Ismét jó előjelekkel vágott neki a nápolyi alakulat a pontvadászatoknak a 2018-19-es kiírásban, a Bajnokok Ligájában sikerült a halálcsoportba bekerülni, ennek ellenére megtréfálta a remekül futballozó Ancelotti-féle tizenegy a PSG-t és Liverpoolt is, de a végén rosszul jött ki a lépés az olaszok számára, így maradt az Európa Liga, ahol csak az Arsenal állította meg nagy csatában a kétszeres olasz bajnokot. A Serie A-ban sem kedvezett a sorsolás Insignének és társainak, az első négy meccsüket a Lazio-val, a Milannal, a Sampdoriával és végül a Fiorentinával vívták. Végülis egy híján az összes meccsen 3 pontot gyűjtöttek, kivéve a kijózanító három-nullás zakót a Sampdoria otthonában. Kötelező feladatként következett az újonc Parma és a Torino, mindkettejük kapusa háromszor szedte ki a lasztit a kapujából, sima győzelmeket aratott Ancelotti csapata. És elérkezett a meccs napja, amire minden Napoli-drukker várt...
2018. szeptember 29., Juventus Stadion
Elképesztő motiváltsággal és elánnal lépett ki a gyepre az aranyérem várományosa a Juventus Arénájában. Ennek megfelőlen kezdett a vendég csapat, a kezdeményezést egyből megragadta a Napoli: a Dries Mertens rúgott be egy a végletekig kijátszott akciót a 10. percben. Nápoly büszkesége robotolt tovább, ám az egyenlítést nem sikerült megakadályozni, így a szünetben ikszre álltak a felek, még nem volt veszve semmi. Nem úgy, mint a 49. minutumban, akkor Mandzukic megfejelte második gólját. Aztán Mário Rui kiállítása megpecsételte csapata sorsát, bár utána egy-két alkalommal egalizálhatott volna a Napoli, a legnagyobb lehetőség Callejón lövésében volt. Bonucci belőtte a Juve harmadik találatát, tehát összességében nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt Ancelotti megálmodta. A vége: 3-1.
Ezt követte egy 10 meccses veretlenségi széria, úgy, hogy ekkor játszottak az AS Romával és a meglepetés csapat Atalantával is. Legközelebb a 18. fordulóban az Inter verte meg a gárdát a San Siroban, ami valljuk be nem szégyenteljes, tekintve, hogy csak egy találat volt a különbség. A hátralévő bajnokikon szintén meggyőzőnek bizonyult a taktika, de a további 4 vereség is soknak bizonyult az ellenálhatatlan Juventushoz képest. A torinóiak összesen kaptak ki négyszer a bajnoki küzdelmeket tekintve és megdöbbentően kevés döntetlent játszottak. Valamint még annyi különbség volt megfigyelhető, hogy a Napoli papíron még azért nem olyan erős, mint riválisa. Mindez számokban csupán 11(!) pontnyi diferenciát jelentett, ami nagyon szép eredmény kék részről, de közel sem annyira, mint amennyire egy aranyérem.
Azonban ez sem szegte kedvét az együttesnek, idén újra megpróbálja a társaság. Kezdésnek jól erősítettek: Konstantinos Manolas még magasabb szintre tolhatja a védelmet, Hirving Lozano is nagy fegyver lehet, ő a még több gyorsaságért és a kreativitásért fog majd felelni. Egy szép nap Eljif Elmas - a macedón középpályás Fenerbache csapatától érkezett - a Partenopei (a Napoli beceneve) tengelyének drágaköve lehet, ha beváltja a hozzá fűzött ígéreteket. Giovanni Di Lorenzo személyében egy feltörekvő hazai védő jött a klubhoz, akárcsak a nagy öreg, Fernando Llorente, aki befejelte 2019-ben a Spurst a BL-elődöntőbe.
Új szezon, régi cél
Egyből két thrillerrel kezdte az új idényt a nápoly: a Fiorentina 4-3 legyőzése nagyon durva volt, egy héttel később (már a második fordulóban) összetalálkozott a Juventusszal, akkor ugyanilyen arányban kapott ki az egyesület. Az a parti 90 percben összefoglalta a Napoli elmúlt 4-5 évét: 3 gólt beszedett Meret, már mindenki temette a vendégeket, de visszahozták, mind a három gólt valamelyik új játékosuk szerezte. És akkor jött a 92. perc, ekkor Koulibaly mentés közben a saját kapujába jutatta a labdát, így hiába álltak fel a padlóról a végén kikaptak. Ez most nem centiken, nem milimétereken, hanem mikrométereken múlott, a Juventus újra diadalmaskodott az ezüstérmes felett. A Napoli szerencsétlensége tovább tart, pedig iszonyatosan rászolgált az egész klub egy Serie A- vagy egy BL/EL-aranyra. Talán már a Juventus-szurkolók szerint is megérdemelnék az olasz első osztály serlegét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése