Egykor beleszállt egy ajtóba, most az MU agytrösztje

"Nagyon kellett már egy ilyen kaliberű játékos" - gondolhatták a Manchester United-szimpatizánsok, amikor a téli átigazolási időszakban szerződtették 55 millió euró ellenében a 25 éves portugál zsenit, Bruno Fernandest. Egyből elképesztőt javult Solskjaer gárdája, 11 meccses veretlenségi szériát épített ki a csapat, Bruno pedig csak úgy tündököl a pályán. Nézzük, hogyan hozott ekkora változást új csapatára, s mégis hogyan jutott el a Serie B-ből odáig a téli szerzemény, hogy egymaga megmentheti a Vörös Ördögök szezonját.

(fotó: Getty Images)

Az elődök: manchesteri irányítók

Ezt a posztot Sir Alex Ferguson utolsó idényében (2012/13) általában Shinji Kagawa töltötte be - bár megesett, hogy egyáltalán nem játszott előrébb, mint más középpályások a csapatból -, aki a Premier League-ben remekül zárt ekkor: hatszor zörgette meg a hálót, négyszer pedig tökéletesen készített elő (20 PL-meccsen tette mindezt). Aztán a 2013/14-es téli transzfer időszakban - immáron Davis Moyesszal a kormánynál - a vörösökhöz aláírt az akkoriban pályája csúcsán járó Juan Mata. Az elkövetkezendő szezonokban Rooney-val karöltve ők ketten segítették az előttük lévő csatártársukat. 2017-ben Rooney manchesteri legendaként távozott az Old Traffordról, a teljesen fölszabadult pozíciót Pogba és Lingard kapta meg - Mata az idei szezonra totálisan a padra szorult -, de a franciát egyre inkább hátrébb vonta Mourinho, míg Lingardnak voltak ígéretes idényei, ám a mostani az igen gyalázatosan alakul az angol számára. Ősszel Roberto Pereirát próbálgatta Solskjaer, de ez a megoldás sem bizonyult tökéletesnek, úgyhogy Ferandesnek föl van adva a lecke: neki muszáj valamicske életet lehelni új egylete eddig felemás támadásaiba.

Fernandes érkezéséről már nyáron is lehetett olvasni itt-ott, végül januárban jött Angliába; annyira szüksége volt már rá a Solskjaer-alakulatnak, mint egy falat kenyérre - s úgy néz ki, elég nagy és laktató ez a kenyér. Manchesterben már mindenki Scholeshoz hasonlítja.

Boavista, majd Itália

Cikkünk főszereplője kiskora óta nagy cselgép volt, sosem ijedt meg a kihívásoktól - talán emiatt is jutott el idáig. Minden a Porto városában található Infesta FC-ben kezdődött, ez volt az első gyerekkori csapata. A tehetsége miatt már ekkor harcoltak érte a csapatok: a Boavista és a Porto is szerette volna a csapatában tudni, de Bruno végezetül a Boavistába ment pallérozódni, egészen 2012-ig a gárda alkalmazottja volt, csakhogy a felnőtteknél sosem játszhatott, hiszen a jelenleg a Serie C-ben tengődő Novara vitte el - és most pedig Anglia rekordbajnokánál teszi a dolgát. Elképesztő.

Egyszerűen megvesztek érte Novarában, az új Rui Costa és a Novarai Maradona becenevet szintén ráaggatták legelső itáliai állomásán. Nem a fanokon múlott, hogy nem maradt meg sokáig a csapat játékosainak a listáján, s egy teljesen új szint és fejezet kezdődött karrierjében: az Udinese pengetett ki érte kemény 2,5 millió eurót. A 2010/11-es futball évben minden a feje tetejére állt az Udinese háza táján - mármint pozitív értelemben: egy évvel korábban örültek, hogy nem zúgtak ki, aztán háromszor is a top ötben végeztek, s így lettek végül is Fernandes első szezonjában a középmezőny tagjai. De vissza Ferandeshez: rögtön első évében a Serie A-ban szép mennyiségben tolta a meccseket, 25 meccsen lehetett a gyepen Francesco Guidolin keze alatt, ez igenis nem semmi egy 18 éves labdarúgótól. 3 kiírás erejéig maradt a Calcionál, ez idő alatt a számok szerint a legelső volt a legsikeresebb szezonjának, mivel 12 gólban vállalt valamilyen szerepet, bár az is igaz, hogy 2016-ra sokkal meghatározóbb emberré lett a klubnál, a maga 2300 játszott percével. Országot a következő átigazolásánál sem cserélte le, tudniillik a Sampdoria édesgette magához. Jó produkciók, látványos trükkök, cselek persze csakúgy akadtak (sőt majdhogynem futószalagon jöttek), pediglen valahogy nem jött ki belőle az összes tudás, tehetség. Ideje volt hazatérni.

Vissza Portugáliába

Ez idő tájt a még mindössze 22 esztendős úrfinak nagyon jót tett az otthoni levegő, a Sporting hozta haza a csiszolatlan gyémántot. És egyszer csak valóban minden kiszakadt belőle: 33 Liga NOS párharcon 11 gól és 10 gólpassz (2017/18), egy évre rá ugyanennyin 20 gól és 13 assziszt (2018/19) volt a mérlege támadó középpályásként! Azt értjük, a portugál elit még csak a közelébe sincs az olasz focinak, de azért ez akkor sem semmi, valamint az Európa Liga-mérlege nézegetésekor hasonlóan tátva marad a szánk. Egyébként az idei fél idényében sem hagyta cserben a Sportingot teljesítményével, a bajnoki adatai a következők: nyolcszor zörgette meg a hálót, hétszer pedig a gól előtti átadás fűződött a nevéhez.
Ezen elképesztő statisztikák mögött Fernandes emberfeletti precízitása és profizmusa áll, legyen szó az étkezésről, a saját játékának az elemzéséről, vagy esetleg a kivételes edzésmunkájáról.

Minek ide Pogba!? Itt van Bruno!

Azzal, hogy Anglia felé vette az irányt, az egész világ láthatja a zsenit, aki 2013 tájékán még a Serie B védőinek okozott rémálmokat. Egyből letette a védjegyét káprázatos meglátásaival, végre valaki, aki szervezni tud akciókat a Unitednél - bocs, Pogba -, eddig az összes meccse után jelölték a meccs emberének csapatánál, ráadásképp 6 gólban közreműködött 8 eddigi meccsén. Lehet, csupán januárban érkezett a kerethez, de ennyi idő után is sokkal jobban hajt a klubért, mint egyes társai. Bár meglehet, nem kéne annyira szenvedélyesen fociznia, ahogyan azt anno egyszer a Sportingnál tette - azt a stadion egyik ajtója bánta. Egyelőre azonban minden klappol, s nem véletlen, hogy a portugállal a fedélzeten hipp-hopp elkezdtek jönni az eredmények a Vörös Ördögöknél. Bruno Fernandes karrierjében fontosak lesznek az elkövetkezendő esztendők, de aligha fogunk benne csalódni, simán klasszis lehet belőle. De az biztos, amióta csendre intette Guardiolát a manchesteri derbin (a végen Fernandesék örülhettek), azóta még jobban oda vannak érte a United-szurkolók.