Nyáron valami fantasztikus dolog történt: két egymást követő évben is bejutott magyar csapat az Európa Ligába, s minden szurkolói ellenségeskedést félredobva szurkolhatott egész Magyarország tavaly a Fehérvár, idén a Ferencváros sikereiért. Sajnos ez a két elképesztő bravúr nem volt mindenkinek elég, olykor egy-egy rossz játékot követően egyből jöttek a kritikus hangok. De egy valamit le kell szögezni: már az dícséretre méltó volt, hogy a Fradi bejutott az európai kupaporondra, az meg pláne, hogy 7 pontot ért el, és idegenben nem kapott ki az Üllői úti csapat. Cikkünkben az FTC hazai EL meccseiről részletes helyszíni beszámolót olvashattok, de az idegenbeli megmérettetésekről is lesz néhány szó.
Az Európa Liga csoportkörének sorsolását rengetegen várták, mivel akkor derült ki, hogy milyen kvartettbe kerül a magyar alakulat. Voltak, akik inkább könnyebb csoportra vágytak (bár akik idáig eljutottak, azok között nincsenek nagyon könnyű ellenfelek), míg mások szívesen megnéztek volna a Groupama Arénában egy európai sztárcsapatot, mint mondjuk a Manchester United vagy az Arsenal csapatát - tavaly a Fehérvárt a Chelsea-vel sorsolták össze. Összességében azonban egy szavunk sem lehetett: az FTC azt a Ludogoretset kapta, amelyet még a BL-selejtezőben ejtett ki, és most is jó esély volt arra, hogy megszorongassák a bolgár csapatot; az Espanyol és a Cszka Moszkva személyében két valamivel erősebb csapat jutott még a Fradinak. Talán az orosz csapattól többen tartottak, mivel nemrég még a Real Madridot tréfálták meg kétszer is - de később kiderült: rengeteget süllyedt azóta a Moszkva játéka.
ESPANYOL 1 - 1 FERENCVÁROS
Szemptember 19, 21:00. Ekkor lépett 15 év után ismét pályára a Fradi az európai kupák valamelyikében - akkor még UEFA Kupának hívták a másodszámú sorozatot. Egyértelmű volt, hogy az Espanyol jóval erősebb, valamint az szintén, hogy a zöld-fehéreknek nagyon kevés esélyük van. A katalán együttes elöl Wu Lei csatárától várta a gólokat, ám természetesen a rutinos Diego Lopez is benne volt a kezdőben, aki tudnillik egykoron még a Real Madridnál volt cserekapus, de később egyre jobban kitúrta Casillast a kezdőből. Ami a mieinket illeti: egyedül Lovrencsics Gergő nem volt ott a gyepen az első perctől kezdve a kulcsjátékosok közül, őt Botka Endre pótolta. A Szerhij Rebrov által kiterlvelt célfutball tökéletesen működött: a Fradi erőteljes védekezéssel és gyors megindulásokkal próbálkozott. Természetesen nem is lenne igazi katalán gárda az RCD, ha nem gyors tiki-takival járatták volna a labdát. Ez már a meccs elejétől kezdve így volt, ám ekkortájt a La Liga-ban a kiesés ellen küzdő ellenfél védelme még igencsak szellősnek bizonyult, ezáltal a magyarok előtt adódtak kisebb-nagyobb esélyek. Érezni lehetett, hogy egy vendég gól sokkal inkább benne van a meccsben, mint egy esetleges spanyol, a 10. percben pedig már jött is a magyar bajnoki címvédő találata, méghozzá egy Isael-bepassz után született öngóllal. Nagy meglepetésre ugyan, de vezettünk.
Sikerült kihúzni az első játékrész további részét, bár az Espanyolnál volt általában a játékszer, aztán jött a fordulás, és az Espanyol még jobban beszorította Szerhij Rebrov tizenegyét, akiknek egyre kevesebb közük volt a labdához. Sajnos Matias Vargas egy rendkívül szerencsétlen eseménysor után egalizált. A nagy hajrá meg volt a spanyolok részéről, de a ferencvárosi labdarúgók keményen állták a sarat, s sikerült kivédekezni a maradék minutumokat. A vége 1-1 lett, ráadásul idegenben. Kezdésnek tökéletes!
FERENCVÁROS 0 - 3 LUDOGORETS
A Bajnokok Ligája-selejtező első fordulójában már találkozott a két fél egymással ebben a szezonban, az odavágón és a visszavágón is a magyar szurkolók szájára ült ki a mosoly, ugyanis váratlanul oda-vissza elpáholta az Üllői úti csapat bolgár ellenfelét. Már csak ebből is kiindulva a Ludogorets ellen várták nagyon sokan a pontokat. Főleg a Groupamában, ahol minden egyes szurkoló és néző nagyon izgatottan várta, hogy a csapat egy rendkívül jóra sikeredett nyitány után végre otthon is kifusson a pályára az EL-ben. Ellenfelünk brazil származású spílerekkel megrakodva érkezett Budapestre és a klasszikus 4-4-2-es felállást választotta edzőjük, Stanislav Genchev. Tudnillik, a Ludogoretsnek Bulgáriában évek óta nincs párja, ez a rengeteg beléjük pumpált pénznek köszönhető. És csakugyan van eredménye: többször jártak már európai főtáblákon, többek közt számos nagy csapatot megszorongattak - persze főleg otthon -, illetve az is megmutatja fölényüket a Fradival szemben, hogy jóval nagyobb a piaci értéke a szintén zöld dresszben játszó gárdának: a Transfermarkt nagyjából 55 millió euróra becsüli a csapatot. Hiába az összes ehhez hasonló tény, akkor is verhetőnek tűntek Wanderson és társai (még a mai napig is annak tűnnek). Na, de hogy a Fradiról is essen pár szó: az elég sűrű és hosszú előszezon valamelyest azért rányomta a bélyegét az ősz eleji bajnokikra, ám kezdett szépen kiegyenesedni Vargáék játéka és jó formában várták az összecsapást.
Hosszú sorok kígyóztak a D3-as és a D4-es szektorok bejáratánál. Ezen hosszú idő alatt volt, aki azt mesélte el barátjainak, hogy hogyan késte le a villamost, illetve akadtak olyanok is, akik a többi meccsről beszélgettek, vagy éppenséggel az Albert Flórián Stadionról (a Fradi régi arénája) nézegették a kitett képeket. Ahogy teltek a percek, lement az Európa Liga-himnusz, majd nem sokkal később nagy csend lett úrrá az egész komplexumon: gólt kaptunk. A hazai védők nem igazán vették fel a meccs ritmusát, így egy nagyon bosszantó találattal már borzasztó hamar a bolgároknál volt az előny. Tokmac és társai azért fociztak tovább becsületesen, de nem volt elég átütő erő a hazai focistákban. El-eljutottunk a kapuhoz, és adódtak sanszok a ferencvárosi labdarúgók előtt is, amikor szinte a semmiből lőtt gólt a Ludogorets egy távoli szabadrúgásból. Rafael Forster lehetséges, hogy élete legnagyobb gólját ebben a pillanatban lőtte. A játék képében viszont mindez egyáltalán nem volt benne viszont az tény, hogy Dibuszék védelme igen ingatag lábakon állt a találkozó kezdetén. Ettől függetlenül a visszakapaszkodás lehetősége élt és virult, főleg akkor, amikor még a félidő előtt Dragos Grigore feledkezett meg magáról, ezáltal egy jó 45 perccel hamarabb mehetett véglegesen az öltözőbe, mint társai.
Nagyon ráérzett az FTC a folytatásban, csak a pontatlanság rendre elő jött. Valamint az emberelőnyből sem sikerült előnyt kovácsolni, ráadásul a 64. percben szöglethez jutottak a bolgár Sasok, amely góllal záródott. Forster volt megint a tettes, fejese a kapu jobb oldalába szállt. Ezzel 0-3. A hátralévő idő érdemi változásokat nem hozott (ahogyan a cserék sem), s nagyon úgy tűnt, harmadjára már nem sikerül megverni a PFC-t. Az FTC-szimpatizánsok keserű szájízzel mehettek haza, ugyanis ez a Ludogorets alig csinált valamit jobban a magyar alakulatnál, mégis egy aránytalan bolgár győzelem született. Ellenfelünk sok tapasztalatot szerzett eddig a legjobbak ellen, talán ez jelentette leginkább a különbséget Budapesten. A B-középre most sem lehetett semmi panasz, az utolsó percekben ugyanúgy éltették az NB I őszi szezonjának első helyezettét, akár az elsőkben. Meg ugye az egész stadionos látvány sem volt semmi... Mindenesetre nem volt könnyű dolga a Ludogoretsnek.
CSZKA MOSZKVA 0 - 1 FERENCVÁROS
A meccs, amelytől talán mindenki a legkevesebbet várta. Azonban az, hogy az oroszok első két találkozójukon kikaptak az Európa Ligában, és borzasztó gólkülönbséggel ott tanyáztak a csoport legalján bizakodásra adott okot. Egyébiránt hazájukban sem úgy állt a bagázs, ahogyan kellett volna, így azért reális esély nyílt a pontszerzésre Rebrov serege előtt. Az ukrán szakember megint hasonló felfogással küldte pályára csapatát, mint ahogyan azt Spanyolroszágban tette. Azzal a különbséggel, hogy a kontrák és a hosszú labdák is nagyobb előnyt kaptak, ennek köszönhetően Tokmac és Zubkov szépen megtudott lépni a széleken. A túloldalt Goncharenko mester ült a padon, akinek fiai borzasztóan használták ki a helyzeteket, illetve az oroszok három védős felállása nagyon könnyed falat volt a Fradinak. Gyámoltalanság jellemezte a Moszkvát az első percekben, tartalmasabb elképzelés nélkül rúgták a zsugát. Tokmac azonban csillogott szépen, az általa vezetett ellen akciókban rendesen volt kraft, hátul pedig néha jöttek a kelleténél durvább belépők, de nem vesztette el senki a fejét. Rebrovék fölvették a versenyt a hazai pályán focizó piros-kék egylettel. Féltáv előtt és után szintén adódtak helyzetek hol az egyik, hol a másik térfélen, bár a gól inkább a moszkvai lábakban maradt benne - szerencsére általában csúnyán eldurrantották őket vagy Dibusz védett nagyot. És hiába nyomott, a gól nem jött össze a hazaiaknak, ellenben a harmincszoros magyar bajnoknak. A semmiből jött a feketeleves: egy halálian gyors fölfutásból a csereként bejött Varga Roland szerzett három pontot érő gólt a zöld-fehéreknek. Megérte kivárni! A szervezett játéknak végül meglett a gyümölcse, és valamit visszakapott a Ferencváros, abból ami Budapesten történt (vagy épp nem történt). Fantasztikus küzdelem, fantasztikus bravúr!
Az 1. résznek vége.
 |
| Lovrencsics igazi kapitányként vezette a csapatot (fotó: Origo - Csudai Sándor) |
Az Európa Liga csoportkörének sorsolását rengetegen várták, mivel akkor derült ki, hogy milyen kvartettbe kerül a magyar alakulat. Voltak, akik inkább könnyebb csoportra vágytak (bár akik idáig eljutottak, azok között nincsenek nagyon könnyű ellenfelek), míg mások szívesen megnéztek volna a Groupama Arénában egy európai sztárcsapatot, mint mondjuk a Manchester United vagy az Arsenal csapatát - tavaly a Fehérvárt a Chelsea-vel sorsolták össze. Összességében azonban egy szavunk sem lehetett: az FTC azt a Ludogoretset kapta, amelyet még a BL-selejtezőben ejtett ki, és most is jó esély volt arra, hogy megszorongassák a bolgár csapatot; az Espanyol és a Cszka Moszkva személyében két valamivel erősebb csapat jutott még a Fradinak. Talán az orosz csapattól többen tartottak, mivel nemrég még a Real Madridot tréfálták meg kétszer is - de később kiderült: rengeteget süllyedt azóta a Moszkva játéka.
ESPANYOL 1 - 1 FERENCVÁROS
Szemptember 19, 21:00. Ekkor lépett 15 év után ismét pályára a Fradi az európai kupák valamelyikében - akkor még UEFA Kupának hívták a másodszámú sorozatot. Egyértelmű volt, hogy az Espanyol jóval erősebb, valamint az szintén, hogy a zöld-fehéreknek nagyon kevés esélyük van. A katalán együttes elöl Wu Lei csatárától várta a gólokat, ám természetesen a rutinos Diego Lopez is benne volt a kezdőben, aki tudnillik egykoron még a Real Madridnál volt cserekapus, de később egyre jobban kitúrta Casillast a kezdőből. Ami a mieinket illeti: egyedül Lovrencsics Gergő nem volt ott a gyepen az első perctől kezdve a kulcsjátékosok közül, őt Botka Endre pótolta. A Szerhij Rebrov által kiterlvelt célfutball tökéletesen működött: a Fradi erőteljes védekezéssel és gyors megindulásokkal próbálkozott. Természetesen nem is lenne igazi katalán gárda az RCD, ha nem gyors tiki-takival járatták volna a labdát. Ez már a meccs elejétől kezdve így volt, ám ekkortájt a La Liga-ban a kiesés ellen küzdő ellenfél védelme még igencsak szellősnek bizonyult, ezáltal a magyarok előtt adódtak kisebb-nagyobb esélyek. Érezni lehetett, hogy egy vendég gól sokkal inkább benne van a meccsben, mint egy esetleges spanyol, a 10. percben pedig már jött is a magyar bajnoki címvédő találata, méghozzá egy Isael-bepassz után született öngóllal. Nagy meglepetésre ugyan, de vezettünk.
Sikerült kihúzni az első játékrész további részét, bár az Espanyolnál volt általában a játékszer, aztán jött a fordulás, és az Espanyol még jobban beszorította Szerhij Rebrov tizenegyét, akiknek egyre kevesebb közük volt a labdához. Sajnos Matias Vargas egy rendkívül szerencsétlen eseménysor után egalizált. A nagy hajrá meg volt a spanyolok részéről, de a ferencvárosi labdarúgók keményen állták a sarat, s sikerült kivédekezni a maradék minutumokat. A vége 1-1 lett, ráadásul idegenben. Kezdésnek tökéletes!
FERENCVÁROS 0 - 3 LUDOGORETS
A Bajnokok Ligája-selejtező első fordulójában már találkozott a két fél egymással ebben a szezonban, az odavágón és a visszavágón is a magyar szurkolók szájára ült ki a mosoly, ugyanis váratlanul oda-vissza elpáholta az Üllői úti csapat bolgár ellenfelét. Már csak ebből is kiindulva a Ludogorets ellen várták nagyon sokan a pontokat. Főleg a Groupamában, ahol minden egyes szurkoló és néző nagyon izgatottan várta, hogy a csapat egy rendkívül jóra sikeredett nyitány után végre otthon is kifusson a pályára az EL-ben. Ellenfelünk brazil származású spílerekkel megrakodva érkezett Budapestre és a klasszikus 4-4-2-es felállást választotta edzőjük, Stanislav Genchev. Tudnillik, a Ludogoretsnek Bulgáriában évek óta nincs párja, ez a rengeteg beléjük pumpált pénznek köszönhető. És csakugyan van eredménye: többször jártak már európai főtáblákon, többek közt számos nagy csapatot megszorongattak - persze főleg otthon -, illetve az is megmutatja fölényüket a Fradival szemben, hogy jóval nagyobb a piaci értéke a szintén zöld dresszben játszó gárdának: a Transfermarkt nagyjából 55 millió euróra becsüli a csapatot. Hiába az összes ehhez hasonló tény, akkor is verhetőnek tűntek Wanderson és társai (még a mai napig is annak tűnnek). Na, de hogy a Fradiról is essen pár szó: az elég sűrű és hosszú előszezon valamelyest azért rányomta a bélyegét az ősz eleji bajnokikra, ám kezdett szépen kiegyenesedni Vargáék játéka és jó formában várták az összecsapást.
Hosszú sorok kígyóztak a D3-as és a D4-es szektorok bejáratánál. Ezen hosszú idő alatt volt, aki azt mesélte el barátjainak, hogy hogyan késte le a villamost, illetve akadtak olyanok is, akik a többi meccsről beszélgettek, vagy éppenséggel az Albert Flórián Stadionról (a Fradi régi arénája) nézegették a kitett képeket. Ahogy teltek a percek, lement az Európa Liga-himnusz, majd nem sokkal később nagy csend lett úrrá az egész komplexumon: gólt kaptunk. A hazai védők nem igazán vették fel a meccs ritmusát, így egy nagyon bosszantó találattal már borzasztó hamar a bolgároknál volt az előny. Tokmac és társai azért fociztak tovább becsületesen, de nem volt elég átütő erő a hazai focistákban. El-eljutottunk a kapuhoz, és adódtak sanszok a ferencvárosi labdarúgók előtt is, amikor szinte a semmiből lőtt gólt a Ludogorets egy távoli szabadrúgásból. Rafael Forster lehetséges, hogy élete legnagyobb gólját ebben a pillanatban lőtte. A játék képében viszont mindez egyáltalán nem volt benne viszont az tény, hogy Dibuszék védelme igen ingatag lábakon állt a találkozó kezdetén. Ettől függetlenül a visszakapaszkodás lehetősége élt és virult, főleg akkor, amikor még a félidő előtt Dragos Grigore feledkezett meg magáról, ezáltal egy jó 45 perccel hamarabb mehetett véglegesen az öltözőbe, mint társai.
Nagyon ráérzett az FTC a folytatásban, csak a pontatlanság rendre elő jött. Valamint az emberelőnyből sem sikerült előnyt kovácsolni, ráadásul a 64. percben szöglethez jutottak a bolgár Sasok, amely góllal záródott. Forster volt megint a tettes, fejese a kapu jobb oldalába szállt. Ezzel 0-3. A hátralévő idő érdemi változásokat nem hozott (ahogyan a cserék sem), s nagyon úgy tűnt, harmadjára már nem sikerül megverni a PFC-t. Az FTC-szimpatizánsok keserű szájízzel mehettek haza, ugyanis ez a Ludogorets alig csinált valamit jobban a magyar alakulatnál, mégis egy aránytalan bolgár győzelem született. Ellenfelünk sok tapasztalatot szerzett eddig a legjobbak ellen, talán ez jelentette leginkább a különbséget Budapesten. A B-középre most sem lehetett semmi panasz, az utolsó percekben ugyanúgy éltették az NB I őszi szezonjának első helyezettét, akár az elsőkben. Meg ugye az egész stadionos látvány sem volt semmi... Mindenesetre nem volt könnyű dolga a Ludogoretsnek.
CSZKA MOSZKVA 0 - 1 FERENCVÁROS
A meccs, amelytől talán mindenki a legkevesebbet várta. Azonban az, hogy az oroszok első két találkozójukon kikaptak az Európa Ligában, és borzasztó gólkülönbséggel ott tanyáztak a csoport legalján bizakodásra adott okot. Egyébiránt hazájukban sem úgy állt a bagázs, ahogyan kellett volna, így azért reális esély nyílt a pontszerzésre Rebrov serege előtt. Az ukrán szakember megint hasonló felfogással küldte pályára csapatát, mint ahogyan azt Spanyolroszágban tette. Azzal a különbséggel, hogy a kontrák és a hosszú labdák is nagyobb előnyt kaptak, ennek köszönhetően Tokmac és Zubkov szépen megtudott lépni a széleken. A túloldalt Goncharenko mester ült a padon, akinek fiai borzasztóan használták ki a helyzeteket, illetve az oroszok három védős felállása nagyon könnyed falat volt a Fradinak. Gyámoltalanság jellemezte a Moszkvát az első percekben, tartalmasabb elképzelés nélkül rúgták a zsugát. Tokmac azonban csillogott szépen, az általa vezetett ellen akciókban rendesen volt kraft, hátul pedig néha jöttek a kelleténél durvább belépők, de nem vesztette el senki a fejét. Rebrovék fölvették a versenyt a hazai pályán focizó piros-kék egylettel. Féltáv előtt és után szintén adódtak helyzetek hol az egyik, hol a másik térfélen, bár a gól inkább a moszkvai lábakban maradt benne - szerencsére általában csúnyán eldurrantották őket vagy Dibusz védett nagyot. És hiába nyomott, a gól nem jött össze a hazaiaknak, ellenben a harmincszoros magyar bajnoknak. A semmiből jött a feketeleves: egy halálian gyors fölfutásból a csereként bejött Varga Roland szerzett három pontot érő gólt a zöld-fehéreknek. Megérte kivárni! A szervezett játéknak végül meglett a gyümölcse, és valamit visszakapott a Ferencváros, abból ami Budapesten történt (vagy épp nem történt). Fantasztikus küzdelem, fantasztikus bravúr!
Az 1. résznek vége.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése