Ugrás a fő tartalomra

A FRADI EURÓPAI KALANDJA - 2. rész

A Fradi Európa Liga menetelésének az elemzését folytatjuk, méghozzá a maradék három találkozóval. Mint ahogyan azt már korábban megírtuk, a zöld-fehérek keményen és jól harcoltak az első néhány találkán, de a java még csak most jött: a CSZKA Moszkva és az Espanyol elleni "visszavágón" is hazai környezetben léptek ki a gyepre a Ferencváros játékosai, ezen összecsapásokról megintcsak részletes helyszíni beszámolót adunk, de az összegzés és a díjak kiosztása sem maradhat el. 


Az első ferencvárosi gól előtti pillanat az Espanyol ellen (fotó: Foci Java)


FERENCVÁROS 0-0 CSZKA MOSZKVA
Azok után, ami Moszkvában történt nem sokkal ezelőtt (a magyar gárda szervezetten játszva megverte orosz ellenfelét mostoha körülmények közt), a Fradi-fanok egyből más megvilágításból látták az esélyeket. Az is szép emlék lehetett a magyarok számára, hogy 25 éve a CSZKA-t pont a Fradi ejtette ki a KEK-ből tizenegyesekkel. Rebrov szerencsére a legjobb csapatát küldte ki a gyepre, mint ahogyan Goncharenko mester fiai is hasonló szisztémában lépetek pályára, akár a két héttel korábban. A szurkolók iszonyatosan készülődtek, akárcsak a rendőrök, de hiába a készültség nem ment minden zökkenő mentesen: a Moszkva ultrái más csapatok fanatikusaival egyesülve balhéba keveredtek a ferencvárosi keménymaggal. Nem sokkal a meccs kezdése előtt is mindenhol Fradisták és árusok voltak, akik a szokás szerint sálaktól kezdve a szotyin át számtalan portékát kínáltak. Az első sípszó elhangzott a Groupamában, azonban a szektorok előtt nem igazán akartak fogyni a sorok. Ennek hatására egyre többen nyúltak a mobilukhoz, hogy ne maradjanak le semmiről - érdemi megmozdulás viszont nem akadt még ekkor. Fernandesnek és társainak jobban sikeredett a kezdet, szokásosan voltak helyzeteik, de nem tudták gólra váltani őket - igaz, a Ferencváros szinte egyáltalán nem tudott Akinfeev kapujának a közelébe férkőzni. És ha már Akinfeev: az orosz kapus lila dressze nyomdafestéket nem tűrő megszólalásokat váltott ki a rekordbajnok szimpatizánsaiból a D4-szektorban - vajon mit kaphatott a B-közép-től? De térjünk vissza meccsre, ugyanis Dibusz remekül tette a dolgát, s ezáltal a félidő végén megnyíltak a kapuk a vezetés megszerzésére, de Boli végül mellé csúsztatott. Egyelőre mosolyogva mentek a büfébe a szurkolók, mivel a hazaiak lehet, hogy nem találtak kaput, ámbátor ismét erősen tartották magukat a fiúk. 
15 minutummal később az orosz ultrákra irányult részben az aréna figyelme: elkezdtek füstölni a sarokban, miközben zászlókat akasztottak ki, egyszóval belakták a vendég szektort. Mindenesetre a Fradi-tábort sem kellett félteni, könnyedén megnyerték a "lelátói küzdelmeket", külön a Moszkva-ultrákra szabott rigmusokkal. A pályán szintén fokozódott a helyzet, előbb a vendéglátók játékosaiban és a szurkolóikban - köztük bennem is - állt meg majdnem az ütő, mivel Chalov óriási helyzetben csak centikkel lőtt a kapu mellé, ugyanakkor az ellenfélnek is volt miért izgulnia, nagy kavarodás közepette Blazic fájóan közel járt a gólhoz - a rutinos Akinfeev lábbal hárított. Adódtak további sanszok a spílerek előtt, ugyanakkor gól helyett egy orosz pirossal zárult ez a 90 perc. 
Rebrov együttese újra nagyot alakított, ez így összességében pedig nagyon gyönyörű eredmény, hogy oda-vissza veretlen maradt a 2019-es magyar bajnok a piros-kékek ellen az EL-ben. 



A Groupama Aréna a szünetben (fotó: Foci Java)


FERENCVÁROS 2-2 ESPANYOL
Az FTC meglepően jó EL-eredményeinek köszönhető, hogy a szurkolók elkezdtek számlálni és tanácskozni, reális esély volt a továbbjutásra: 5 pont állt a Ferencváros neve mellett, míg a Ludogoretsnek 6, az Espanyol pedig a maga 10 vonalkájával már biztos továbbjutóként érkezett Budapestre. Jól jött a barcelonai egyletnek, hogy korán kipipálhatta az Európa Ligát, ugyanis a La Ligában nagyon gyatrán álltak - és akkor még enyhén fogalmaztam -, így tartalékos tizenegyet állított össze Pablo Machin, a spanyolok vezetőedzője. A Fradinak mindez remekül jött, s folyamatosan nőttek az esélyek az esetleges hazai bravúrra - de az Espanyol bizonyult a favoritnak továbbra is -; az OTP Bank Ligában nem hangolhatott volna sokkal jobban a magyar bagázs erre a kulcsfontosságú meccsre. Vargáék hatot lőttek Debrecenben, utána a Zalaegerszeget nyomták le. Varga, Isael, Frimpong és Sigér kezdőbe kerülése jelentett változást a Moszkvával ikszelő kezdőhöz képest. Jót tettek ezek a változtatások a játéknak, s nem volt olyan hazai focista, akin ne látszódtak volna az extra motiváltság jelei. Ismét lenyűgöző élőképpel rukkolt elő a B-közép, ennek a füvön is hamar megszületett az eredménye, mikor Boli kapott bele a játékszerbe, annyira azonban nem, hogy az be is menjen. Nagyon akart a Ferencváros, egyre izgalmasabb lett minden. És akkor a 23. percben jött Isael és az ő szabadrúgása... Nyíl pontos tekerés, a labda a kapufán pattant, majd az ellenfél hálójában kötött ki, Sigér Dávidból olyan nagy erővel robbant ki minden, mint amilyen erős volt a lövése. A Groupama fölrobbant, a Zöld Sasok nemcsak megszerezték a vezetést, hanem az első gólját lőtte hazai környezetben a bajnoki cím várományosa. 1-0!!
Aztán picivel a gólt követően, amikor még mindenki örömittasan énekelt és ünnepelt, jött a fagy. Lovrencsicset sokadjára fűzték meg a szélen - ez történt megint -, ám a többi zöld-fehér védő sem volt a helyzet magaslatán, evégett egy elég érdekes mozdulatsor után kiegyenlítettek a vendégek. 
Hiába a kapott találat, a mieink kedvét nem szegte semmi, és az Európa Liga-főtáblát nézve az eddigi legpazarabb teljesítményt mutatták be a srácok. Tényleg nagyszerűen rúgták a bőrt, kezdtük átvenni a játék irányítását. Azonban a sors nem az FTC oldalára pártolt, mivel a bíró egy egyértelmű büntetőtől fosztotta meg a hazai labdarúgókat. Isael-felsőlécet is láthattunk, meg egy Dibusz-bravúrt, míg ismét újabb óriási alkalom adódott a vezetés megszerzésére: egy büntető. A kapu mögött kivétel nélkül fészkelődtek és izgultak a nézők, és sokan a telefonjukat is elővették. A büntető vége egy orbitális dühös és szomorú mojar lett, Isael kihagyta. Ám a thrillernek itt korántsem volt még vége. 90. percben megint egy sípszó, megint egy büntető. A D4-es és a D3-es szektorban a korábbi izgalom százszor nagyobb lett. Embertelenül hosszúnak tűnt a lövés előtti készülődés. Skvarka pedig berúgta... Én még soha olyan forgatagot nem éltem át, mindenki egymás nyakába ugrott, határtalan volt az öröm. Még sosem ünnepeltem annyira, életem eddigi legboldogabb pillanata volt. Mindenki ugrált, ugrált és ugrált. 
95. perc. A Fradi nagyon kifáradt, ekkor pedig elfogyott a koncentráció. Darder neve a magyarok körében sosem lesz bearanyozva, az egyszer biztos. Nem lehet arra jelzőt találni, hogy mennyire kicsin múlott a győzelem. A vége 2-2 lett egy határtalanul izgalmas meccsen. 
"Azt mondom, hogy nem szabad annyira a karunkba dőlni, mert büszkék lehetünk magunkra; az eredmény az, ami a legkevésbé néz ki jól ezután a meccs után, ha valaki látta" - nyilatkozta Sigér Dávid a Digi Sportnak. Ez teljesen így van, hiszen a Ferencváros fantasztikusan jól játszott és egyértelműen 3 pontot érdemelt volna. Lehet azt, mondani, hogy az Espanyolnak ez már nem számított, meg hogy a La Liga egyik kieső jelöltje, de ez akkor is egy különösen nagyszerű végeredmény. Óriásiak voltak a fiúk! 



A B-közép (fotó: Foci Java)


LUDOGORETS 1-1 FERENCVÁROS
Pikk-pakk elrepült ez az 5 találkozó, s a Fradi már is az utolsó feladatra készülhetett, méghozzá arra, hogy megragadja még valahogy a második helyet, amely azt jelentette volna, egy magyar klub nagyon hosszú időt követően bejut valamelyik európai versenysorozat kieséses szakaszába. A Fradi sorsa a saját kezében volt. Szerhij Rebrov a 4-3-3-as formáció mellett tette le a voksát, ezúttal Heisteren kívül Frimpong szintén kezdő volt. Ami pedig az ellenfelüket illeti (egyébiránt ebben a kiírásban már negyedszerre mérkőzött meg egymással a két alakulat): a Ludogorets tarolt hazája ligájában; ott volt a bandában a Fradi-rajongók egyik nagy "kedvence", aki kapott hideget-meleget a Groupamában, Claudio Keseru, valamint Wanderson is, ki az egyik legjobb játékos az ellenfél háza táján. Isaelék motiváltan kezdték az első 45 percet, letámadtak, hamar megragadták a kezdeményezés jogát. Szögletek tömkelegét végezte el a Fradi, s egy kissé megzavarta a hazai Sasokat, hanem a PFC párszor gyorsan megindult, mivel a fehér mezesek bátrabban támadtak. És elérkeztünk egy olyan szituációhoz, amely gyökerestül megváltoztathatta volna a meccs kimenetelét. Tokmac centerezett remekül, a labda a hosszúra érkezett, Isael pedig lőtt, ám lövésébe széttárt karokkal beleállt egy bolgár védő. A kezezést nem vette észre a bíró (!), ezzel egy nagy esélyt vett el a ferencvárosi labdarúgóktól, hogy megszerezzék a vezetést. A szerencse később sem volt a magyar brigáddal, egy eladott labdára lecsapott egy ellenséges támadó, a gólt Lukoki szerezte. Ugyanakkor többször egyenlíthettünk volna, ámbátor a befejezésekbe folyton hiba csúszott. 
A második félidőben is általában az történt, amit Rebrov fiaia akartak, a 70. perc kis híján Fradi-gólt hozott: Isael robogott be a kapu elé, csak sajnos nem sikerült eltalálnia azt. 
Jó néhányszor meglehetett volna a pontszerzés, jobbnak bizonyult a magyarok játéka, azonban megint a PFC jött ki jobban a meccsből. Így hivatalosan is kiestek a srácok az Európa Liga küzdelmeiből. 


fotó: Foci Java


ÖSSZEGZÉS
Még a legvérmesebb FTC-fanok sem gondolták biztosan, hogy szeretett csapatuk kiharcolja az EL-szereplést, azt meg aztán főleg nem, hogy férfiasan fog helyt állni, s majdnem minden összecsapáson meccsben lesz kedvenc klubjuk. 7 pont van a Fradi neve mellett, úgy, hogy a legtöbben egynek is örültek volna az elején, valamint a zöld-fehérek mindösszesen egyszer szereztek 0 pontot, idegenben pedig veretlen maradt Thomas Doll egykori legénysége. Fantasztikus volt, és alig várjuk, hogy legközelebb újfent magyar focicsapatért szoríthassunk az Európában! Bravó, Fradi!

DÍJAK

DIBUSZ
Nem véletlenül került be az NB I őszi válogatottjába, a nemzetközi találkozókon csakugyan nagyot nyújtott a magyar hálóőr a Fradi mezében. Például az Espanyol ellen idegenben röpködtek a Dibusz-védések, stabilitást adott a védőknek.

ISAEL
A magyar bajnoki címvédő remek döntést hozott, amikor leigazolta a brazil agytrösztöt: állandó eleme a támadásoknak, csütörtökönként meg egy egyenesen brillírozott. Talán az NB I legjobb irányítója.

B-KÖZÉP
A keménymagot szintén muszáj megemlíteni, folyamatosan végig énekelték a meccseket - idegenben és otthon is -, aztán ott voltak azok a fenomenális egyész stadionos látványok... Nem volt semmi!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egykor beleszállt egy ajtóba, most az MU agytrösztje

"Nagyon kellett már egy ilyen kaliberű játékos" - gondolhatták a Manchester United-szimpatizánsok, amikor a téli átigazolási időszakban szerződtették 55 millió euró ellenében a 25 éves portugál zsenit, Bruno Fernandest. Egyből elképesztőt javult Solskjaer gárdája, 11 meccses veretlenségi szériát épített ki a csapat, Bruno pedig csak úgy tündököl a pályán. Nézzük, hogyan hozott ekkora változást új csapatára, s mégis hogyan jutott el a Serie B-ből odáig a téli szerzemény, hogy egymaga megmentheti a Vörös Ördögök szezonját. (fotó: Getty Images) Az elődök: manchesteri irányítók Ezt a posztot Sir Alex Ferguson utolsó idényében (2012/13) általában Shinji Kagawa töltötte be - bár megesett, hogy egyáltalán nem játszott előrébb, mint más középpályások a csapatból -, aki a Premier League-ben remekül zárt ekkor: hatszor zörgette meg a hálót, négyszer pedig tökéletesen készített elő (20 PL-meccsen tette mindezt). Aztán a 2013/14-es téli transzfer időszakban - immáron Davis M

A NORVÉG MESSI: MARTIN ÖDEGAARD

Manapság egyre több ifjú zseni kapja az "Új Messi" becenevet, ez történt Giovanni dos Santos, Bojan Krkic és a Real Madrid másik üdvöskéje, Takefusa Kubo esetében is - utóbbit csak a "japán Messi-ként" emlegetik -, de akár Juan Iturbe neve is szóba jöhet e témában. Ödegaardra 15 évesen lelt rá a Real Madrid, akkor a norvég a Stromsgodset alakulatában halálos iramban kezdett fejlődni és mindenki nagyon kíváncsi volt rá, hogy mégis mit tudhat ez az északi csodagyerek, ha a Real már tinédzserként leigazolja. A temérdek mennyiségű nyomást és figyelmet még nem tudni hogyan fogja viselni, de eddig jól kezelte. Viszont az ugyanúgy benne van a pakliban, hogy esetleg csatlakozik a rengeteg hamar kiégett, túlértékelt tehetség képzeletbeli klubjához. A Real Sociedadban viszont nagyon magára talált, ő lett augusztusban a hónap játékosa, s az is egyre valószínűbb, hogy nem is voltak annyira kancsalok a madridi klub megfigyelői Ödegaardot illetően, mint ahogyan azt sokan gondoltá

CANNAVARO, MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYSZERŰBB HÁTVÉDJE

A Napoli egyik edzésén a fiatal Fabio Cannavaro egy brutális belépővel próbálta szerelni Diego Maradonát, a klub hatalmas csillagát. A stábot és a játékosokat is feldühítette a kemény becsúszás, ám az argentin klasszis az edzés után gratulált az olasz csodagyereknek és biztatta, hogy játszon továbbra is ilyen stílusban, majd neki ajándékozta a csukáját. Fabio-n már akkor látszott, hogy bárki jöhet vele szembe, Ő bármi áron megfogja állítani - akár Maradonát. Pedig az "csak" egy tréning volt... Cannavaro, kezében a VB-trófeával (fotó: Reuters) Miért értenek ennyire az olaszok a csatárok megállításához? A legkézenfekvőbb magyarázat a catenaccio lehet, amely egy tipikus olasz játékstílus, lényege a rendkívűl defenzív foci. A spagetti hazájában a mai napig rengeteg edző úgymond "őrzi a hagyományt" és inkább az efajta szisztémát választja. Így közel sem döbenetes, hogy ennyi remek védőt adott már a világfutballnak Olaszország. Alessandro Nesta, Franco Baresi, P